Macchia parazita, Vadak Ura Lexikon Fajok száma: 708


Geomorfológiája[ szerkesztés ] Az Etna komplex morfológiájú vulkánamit számos, egymásra épülő vulkáni szerkezet épít fel. Napjainkban a központi kúp mellett mintegy kétszázötven—háromszáz hamukúpot és parazitakrátert figyelhetünk meg — ez a szám folyamatosan változik, ahogy minden kitöréssel újabbak keletkeznek, míg mások eltűnnek a gyarapodó tefra alatt.

  • A növények lehatolási mélységéig a talajban el lehet különíteni a gyökérszintet.
  • Etna – Wikipédia
  • Féreggel van dolgom
  • Papilloma znaczenie
  • Révai Nagy Lexikona, kötet: Lovas-Mons () | Arcanum Digitális Tudománytár

A vulkán tetőrégiójában leginkább négy kráter: a Voragine és a Bocca Nuova ezek az egykori központi kráter helyén alakultak kivalamint az Északkeleti- és Délkeleti-kráter aktív. Az Etna működésének egyik jellegzetes vonása, hogy a központi kráterek helyzete alig változik, kitöréseik gyakoriak, miközben a lejtőkön folyamatosan változik a kitörési pontok parazitakráterek helye és az erupciók intenzitása. Parazitakráter a Rifugio Sapienza mellett Parazitakúpok az Etna lejtőjén, melyeket a helyiek Sophia Loren melleiként emlegetnek A Monte Silvestri Nagyságuk a kitörés intenzitásától és a felszínre kerülő vulkáni anyag mennyiségétől függ.

macchia parazita

Az Etna lábánál sorakozó parazitakráterek általában egy-egy eseti kitörés eredményei mint például a Monte Rossi -benmíg a hegycsúcs közelében kis hamukúp-sorozatok alakultak ki mint például a Monti Silvestri -ben. Jellegzetes patkó alakúak; a patkó általában a lejtő irányába nyílik.

Elhelyezkedésük szabálytalan, de bizonyos területeken gyakoribbak. Fontosabb parazitakúpok: [6] Monte Barca — az Etna nyugati oldalán, Bronte városa mellett. A pleisztocén végén keletkezett, nevét jellegzetes bárka alakjáról kapta.

Monte Moio — az Etna északi oldalán, Moio falucska mellett. A három kráterből álló vulkáni építmény keletkezésének pontos idejét nem ismerjük. Méretei miatt gyakran külön vulkánnak tartják. Úgy vélik, ennek terméke macchia parazita, a Jón-tenger irányába haladó, húsz kilométer hosszú lávafolyás és ebből a kúpból ömölhetett ki az Alcantara-szurdok macchia parazita lehetővé tévő bazaltláva is.

Monte Rossi — az Etna -es kitörése során keletkezett Nicolosi város mellett, a vulkán déli oldalán. Monte Silvestri, Monti Calcarazzi és Montagnola — az Etna déli oldalán sorakoznak az úgynevezett déli repedészóna mentén. A Montagnola az -as kitörésben keletkezett, a Monte Calcarazzi három évvel később, a Monti Silvestri pedig -ben, egy három hónapos kitörés során.

Székely Győző Nagy Arisztid DICŢIONAR GEOGRAFIC ROMÂN MAGHIAR

Monte del Fiore — az Etna nyugati oldalán található; az -es kitörés eredménye. Piccolo Rifugio apparátus — az Etna -ös kitörése során keletkezett, egyenként legfeljebb 3 méter magas hornitókból áll. Nevét arról a Piccolo Rifugio menedékházról kapta, amit a kitörés közben kialakult hasadék kettévágott. Csúcskráterek[ szerkesztés ] Az Etna csúcsát, az egykori központi kráter helyét ma két kürtő: a Voragine és a Bocca Nuova foglalja el.

Ezekhez csatlakozik az -ben létrejött Északkeleti- és az -ben keletkezett Délkeleti-kráter. Noha számos vulkanológus az utóbbiakat parazitakrátereknek tekinti, az utóbbi évtizedekben mindkettő kiterjedt vulkáni felépítményt hozott létre, sőt ma az Északkeleti-kráter peremén van az Etna legmagasabb pontja. Gyakori és intenzív működése esetenként -es kitörés 3 kilométer magas lávaszökőkutakat is produkált.

Az — közötti aktív periódus orvosilag parazita férgek vulkáni kúpot épített a központi kaldera északkeleti részében, és ezt a helyiek Cono avventiziónak nevezték el — ez a kúp -ben omlott össze. A helyén -ben egy Stromboli-típusú kitörés újabb kúpot hozott létre, és annak összeomlása -ben a teljes központi kaldera alakját megváltoztatta.

Északkeleti részén -ben született egy új kúp — a Voragine — majd az es as években macchia parazita déli részén nőttek ki további kúpok. Az -es kitörés során erőteljesen kiemelte a Voraginét és egy déli kúpot, méter fölé emelve az Etna magasságát. Az egykori központi kaldera maradványait teljesen elborította a láva és a piroklasztit. A Bocca Nuova -ban nőtt ki a Voragine nyugati oldalán — átmérője eredetileg csupán 8 méter volt, de a következő évtizedekben  méteresre nőtt.

A két krátert elválasztó fal neve diaframma, azaz diafragma. Az utóbbi harminc évben hol a Bocca Macchia parazita, hol a Voragine tört ki; mindkettőből folyik időnként a láva, és részlegesen mindkettő többször is beomlott.

macchia parazita

Macchia parazita Délkeleti-kráter -ben keletkezett, majd -ig inaktív maradt. Azóta hat nagy kitörést produkált; ezek intenzitása és anyagtermelése a Voraginéhez vagy Bocca Nuovához mérhető.

Eddigi legnagyobb kitörése A periódus 22 kitörése erősen megemelte a kúpot, ami így elérte a  méteres magasságot. Ezek tovább növelték a kúpot, ami már több mint méter magas.

Az Északkeleti-kráter salakkúpjának kialakulását sorozatos összeomlások akadályozták. A mostani kúp az es években fejlődött ki egy beomlott kráter helyén.

  • Keresztszelvény, amely a talajtípusok és azok jellemzőinek változását mutatja be a domborzat függvényében.
  • Székely Győző Nagy Arisztid DICŢIONAR GEOGRAFIC ROMÂN MAGHIAR - PDF Free Download
  • Papillomavírus fáradtság t il
  • Helmipális parazita kezelés
  • 5. fejezet - Élővilág és talajok

A kráterben felgyülemlő kőzetolvadék átütötte az északnyugati falat, majd több mint 7 km hosszan folyt le az Etna lejtőjén. Az as évek elején több hasonlóan erős kitörése is volt.

Ezt az időszakot az szeptemberi kitörés zárta; ekkor a kúp részben ismét leomlott, majd -ben, a következő nagy kitörésben teljesen összedőlt, és jelentősen megváltoztatta alakját — amit az -as kitörés már nem módosított jelentősen. Valószínűleg 64  éve keletkezett a Trifoglietto II kráter összeomlásának eredményeként.

Kialakulásának körülményei tisztázatlanok; a legújabb eredmények szerint több, hatalmas csuszamlás eredménye. A mintegy 37 km²-es völgy gyűjti össze a központi kráterekből származó vagy különböző repedéseken áttörő lávaárakatde többször volt már oldalkitörések helyszíne is.

A völgyben található több parazitakúp is például Monte Simone, Monte Centenari. A lávaárak miatt a táj kietlen, sivatagos.

macchia parazita

A kamra 22—31 km átmérőjű és közel 4 km macchia parazita. Becslések alapján körülbelül  km³ magmát tartalmaz, ami négyszer több a vulkán teljes térfogatánál kb.

macchia parazita

Az es években Nikolaev nemi szemölcsének eltávolítása geofizikusok kimutatták, hogy a vulkán alatt a kéreg meglehetősen vékony, a köpeny erősen felboltozódik.

Hirn és társainak -es elmélete szerint az Etna magmakamrája egy lencse a felszínközeli köpeny tetején, 15—20 km mélyen. A felszín közelében a magmát a központi kürtő mellett feltehetően a parazitakrátereket tápláló oldalkürtők tárolják.

macchia parazita

Ez utóbbi állítás vitatható, hiszen az ilyen kis intrúziók gyorsan kihűlnek. Az -es szeizmológiai és geofizikai vizsgálatok során Murru és társai két magmakamrát mutattak ki: egy kisebbet maguk a szemölcsök eltűnnek mélyen és macchia parazita nagyobbat 10—16 km mélyen.

A két vizsgálat eltéréseit a vulkán tevékenységének változása okozhatta. A műholdas mérések szerint az utáni aktív időszakban a vulkán alatti térváltozás központja jóval mélyebben volt, mint — között, ami azt jelenti, hogy a felső, kisebb magmakamra időszakos jelenség lehet.

A kitörés előtti hónapokban az Etna déli oldala a feltöltődés jeleként megduzzadt, és a magma júniusában tűnt fel a központi kráterekben.

A es kitöréssel ellentétben ezt a kitörést nem pusztán a magmakamra túltöltése okozta, hanem egy törés is megjelent a vulkán keleti oldalán. Az instabilitás eredményeként a magmakamra gyorsan feltöltődött, majd kitört a vulkán.

A kürtőben felgyülemlő magmát a kráter aljának emelkedése vagy süllyedése mutatja. Oldalkürtők[ macchia parazita ] Hosszú ideig úgy gondolták, hogy a magma többsége a központi kürtőn át jut felszínre, és valóban ez az egyetlen olyan útvonal, amelyen a magma állandóan emelkedik.

Az oldalkitörések rendszerint olyankor alakulnak ki, amikor a magma repedésekbe tódul, és így a vulkáni felépítmény lejtőin jut napvilágra.

Az oldalkitörések többsége tényleg ilyen is, de egyes oldalerupcióknak nincs köze a központi kürtőhöz; az es évek végén és az as évek elején Alfred Rittmann svájci vulkanológus ezekre az excentrikus kitörés elnevezést vezette be. Mivel ezen az oldalon óta nem figyeltek meg kitörést, valószínűsítik, hogy ezeket egy, a vulkán déli lejtője alatt újonnan kialakult, másodlagos magmakamra táplálta. A -es kitörés előtt megfigyelték a vulkán duzzadását, ami előrevetítette a kitöréseket.

Az első megfigyelésekből a vulkanológusok arra következtetettek, hogy a magma a központi kürtőt tápláló macchia parazita kamrából származik, de a kitörések mechanizmusát, macchia parazita és a felszínre hozott magma mennyiségét megfigyelve idővel arra a következtetésre jutottak, hogy kell lennie egy második, a mélységi, regionális tektonikai mozgások eredményeként kialakult magmakamrának is.

Kitörései[ szerkesztés ] Az Etna kitöréseit mintegy éve jegyzik fel rendszeresen, így ez Földünk legismertebb tűzhányója. A tudományos megfigyelések csak a macchia parazita Az utóbbi esztendőben a kitörések jellege többször is megváltozott, ahogy a vulkánból más-más jellegű magma tört a felszínre. Az és közötti nyolc, hosszú ideig tartó kitörés sok anyagot hozott a felszínre az - közötti például mintegy 1—2 km³-nyit. Az -es kitörést követő évszázadban az Etna működése jelentéktelen volt; a tűzhányó mindössze néhány kisebb kitörést produkált.

Vadak Ura Lexikon Fajok száma: 708

A következő nagy kitörésre -ig kellett várni; ekkor a központi kráterekből számos lávafolyam indult el. Az új aktív időszak az — közötti három oldalkitöréssel köszöntött be.

A sűrűségfüggés elsősorban a mortalitás növekedése és a reprodukciós ráta csökkenése révén érvényesül, de hatással van az egyedek növekedésére és egészségi állapotára is. Növekvő sűrűség mellett a testméret és a reproduktív készség csökken, a betegségérzékenység növekszik. A Verhulst-egyenlet által leírt visszacsatolásos szabályzás a valóságban nem érvényesül maradéktalanul.

A kitörés után egy héttel a vidéket egy, a Richter-skála szerint 4,7 erejű földrengés rázta meg, amit az Etna alatt húzódó törésvonalak Málta-Szicíliai-tömb és Messina-Giardini-rift mentén bekövetkezett elmozdulás okozott. Ezt az úgynevezett Timpe-törésvonalat gyakran okolták a vulkán működéséért, de kapcsolatukat nem sikerült bizonyítani. Az aktív időszakok: —.