Paraziták igen igen a születésnapodra

A szerkesztő Reperaj 2.

Szerkesztővita:NCurse – Wikipédia

Aztán alig néhány nappal később, valamikor november első hetében már tudjuk, bizony nem lesz szükség semmiféle B-tervre, hiszen amit kapunk, az többé-kevésbé megegyezik azzal a terjedelemmel, amennyi helyet echinococcosis fertőzés elfoglal a lapban az irodalomrovat. S még annak is örülni tudok, hogy több szerzőnk, aki végül nem küldött anyagot, elárulta, mélyenhosszan foglalkoztatta a dolog, jegyzetek is születtek, úgyhogy valamikor, valamilyen formában szöveggé formáló- dik majd ez a felkérés.

Ahogy annak az őszintesége is figyelemre méltó, aki nem rejti véka alá: Adyval kapcsolatban jelenleg nincs mondanivalója. A többiek termékeny reflexiója vi­­ szont azt jelzi, legtöbbünknek Ady ma is érdekes, ma is kihívás, továbbá a máról is lehet szólni általa, belőle kiindulva, rá hivatkozva, őt át- és továbbírva, átértelmezve. Jó átélni, hogy még ma is van közünk Adyhoz, vannak találkozási pontjaink az életművével, ezáltal talán egymással is. A következő oldalakon megbizonyosodhatnak minderről.

E szövegek által az emlékezés is élőbb, mint a koszorúk örökzöldje. Meg hát korunk viszonyai is kedvezően hatnak az Ady-idézésre, hiszen — hogy az újságírót se feledjük benne — a Kanonok soron innen és túl, ittott ma is lenne ok egy kis sétára.

Ha lett volna egy Adym Az Ady Endréhez fűződő legkorábbi emlékeim egy bankjegyhez köthetők. Paraziták igen igen a születésnapodra Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki Az előlap ofszet, a hátlap tipo- az arckép réznyomó eljárással készült.

Mindezt természetesen múlt időbe kell tennünk, hiszen a jelzett bankó ig volt forgalomban, azaz addig lehetett használni mindennapi pénzügyeink és vásárlásaink során. Vagyis majdnem harminc évig, ami tetemes idő, az európai gyakorlatban tudtommal tízévenként cserélnek bankjegyeket. A Magyar Nemzeti Bank ben kezdte meg egy új papírpénzsorozat kibocsátását, ennek már egyetlen darabján sem látható Ady Endre képmása.

Ugyanakkor nem annyira közismert, de talán nem is elhanyagolható információ, hogy ha valakinél még lapul odahaza Ady Endre arcképével ellátott fizetőeszköz, azt az MNB központjában egészen Már persze ha akar valaki egyáltalán effélét cselekedni, és nem bánja Ady legalábbis ilyetén módon való elvesztését. Én például bizonyosan bánnám.

1. Hogy szólhatsz, hisz nem élsz, anyám?
2. Eredmény: Patkány Patkányként hangulatember vagy a javából.
3. Hpv papilloma eltávolítása
5. Hpv prevalencia olaszország
7. Papilloma vírus átviteli útvonalak

Pedig, emlékszem, jó darabig idegenkedtem ettől a bankjegytől. A fenti szakirodalom lilának írta le, nekem inkább kéknek tűnt, de nem abban az árnyalatban, amelyet megnyugtatóként szoktak jellemezni, hanem feszültséggel teli, szürkésen-acélosan kéknek, akár a viharral terhelt nyári égbolt.

A paraziták igen igen a születésnapodra kivitel, a tónusok, a színhasználat és az Erzsébet híd látványa együttesen olyannyira vibráló modernitást kölcsönzött a bankjegynek, amivel én, a történelemkönyveket bújó kiskamasz sokáig nem bírtam mit kezdeni. Ady kilógott a sorból: a többi papírforinton Petőfi, Dózsa, Rákóczi és Kossuth szerepelt, akiket mind szépen el tudtam helyezni a 4 Benedek Szabolcs bár gyerekkorát Szolnokon töltötte, Budapesten született, alig néhány lépésnyire attól a helytől, ahol most él.

Prózát ír, két lánya van, tucatnál több regénye és egy József Attila-díja. Legutóbbi kötete: A fiumei cápaHelikon.

Szegény Vivaldi

Ő rátarti magányossággal állt a történelmi hősök között. Jó, hát persze, Petőfi is irodalmár volt, de nem mellesleg, sőt bizonyos tekintetben sokkal inkább — legalábbis egy kisfiú szemében — a szabadságharc emblematikus figurája, aki azon a bizonyos esős szerdai napon barátaival közösen történelmet írt. A sor végén, a daliás idők és a számtalan mondában és legendában megénekelt hősköltemények héroszai mögött viszont ott volt Ady a sokáig legmagasabb címletű törvényes magyar fizetőeszközön, összeszorított szájával, mosolytalan arcával, félrecsapott hajával, átható táltostekintetével, akár egy hatalmas kérdő- vagy inkább felkiáltójel.

Vajon hogy került szarkóma rákos blogok bankjegyre? Kinek juthatott eszébe és miért? A megjelenés éve akár azt is sugallhatná, hogy a jubileum kapcsán vették elő, fél évszázaddal a halála után. De ez csak föltételezés.

Mindenesetre akkor még éltek olyanok, akik ismerték személyesen — például Dénes Zsófia, aki a menyasszonya is volt, ám az anyja ellenezte a házasságot. Dénes Zsófia végül nyolcvanévesen ment férjhez egy festőhöz, s még több mint két évtizedig élt együtt vele, a hírek szerint boldogan. És közben teljes joggal hordozhatta a tárcájában egykori vőlegényének képmását. Félreértés ne essék, nem mintha sajnálnám Adynak a bankjegyen való szerepeltetését.

Sőt mára büszke örömmel tölt el — ugyanakkor, mondjuk, csupán a munkásmozgalmi múltja okán is, József Attila talán jobban illett volna a kurzus által megteremtett kultuszba.

Kele Fodor Ákos | Petőfi Irodalmi Múzeum

Az is igaz, hogy általános iskolás éveim leggyakrabban emlegetett Ady-verse A csillagok csillaga volt. Az, amelyik úgy kezdődik, hogy Sohse hull le a vörös csillag…, és a Népszavában jelent meg először, Modernség és szocializmus kéz a kézben jártak az előző századelőn, akkor még nem lehetett előre látni, hogy milyen lesz a bizánci típusú proletárdiktatúra Marx is Angliában vagy valamelyik más fejlett ipari országban várta a szocialista forradalom kitörésétés bár a történelem nem ismeri a feltételes módot, én azért gyanítom, hogy ha Ady él még néhány hónapot, és többé-kevésbé tiszta elmével a kezdeti lelkesedést követően eszmetársaihoz, Kunfihoz vagy Jászihoz hasonlóan megéri a Tanácsköztársaság kiteljesedését, föltehetően írt volna olyat, ami után bizonyosan nem került volna föl a Magyar Népköztársaság egyik bankjegyére.

De fölkerült, ráadásul arra, amelyik majdnem globális paraziták vasárnap évtizeden keresztül a legmagasabb címletű bankó volt a szocialista Magyarországon. Az Ady által fémjelzett ötszáz forint akkora pénznek számított, hogy a hozzám hasonló gyerekek csak ritkán találkozhattak vele. Már persze amikor éppenséggel lehetett ilyesmiket vásárolni, hiszen a szocializmus a hiánygazdaság egyik paraziták igen igen a születésnapodra.

Mindenesetre ötszáz forint a mi szemünkben nagyon sok pénz volt.

Talán ezért is tűnt számomra olyannyira idegennek ez a bankjegy. Ritkán találkoztam vele. Legföljebb emlegettük, amikor megálltunk egyegy üzlet kirakata előtt, és miközben a számunkra elérhetetlen dolgokat bámultuk sóhajtozva, azon gondolkodtunk magunkban és azt ecseteltük fennhangon egymásnak, hogy melyikünk mi mindent venne meg, ha lenne egy Adyja.

Ha például ben lett volna egy Adym, nem kellett volna azon töprengenem és végül kényszerűségből döntést hoznom afelől, hogy melyiket vásároljam meg a város egyetlen könyv- és zeneműboltjának kínálatából: az István, a király című rockoperát kazettán, vagy az Orpheus márkájú, bolgár gyártmányú gitárt. Mindkettő heteken át díszelgett mohó tekintetem előtt a kirakatban, és végül szívszakadva utóbbit választottam — abból kiindulva, hogy ha van egy gitárom, és megtanulok rajta játszani, rockoperát végtére is írhatok én is magamnak.

Kele Fodor Ákos

Adynak esze ágában se volt a zsebembe vándorolni, maradt az irodalomórák bájos szürrealizmusában, a lüktető versekről szóló tanári magyarázatokban, valamint a tankönyvek papírízű meséiben egy olyan világról, amely akkoriban legalábbis időben nem is esett tőlünk annyira távol — Léda mellett legalább annyiszor került szóba Dénes Zsófia, az élő tanú —, mégis, az ötszáz forintos acélkék bankó képviselte államszocialista modernségben elképzelhetetlenül messzinek tűnt.

Messzibbnek, mint Petőfi, Dózsa, Rákóczi és Kossuth.

Az előző századfordulóról és századelőről szóló tankönyvi leírások és széljegyzetek akkoriban nem a polgári miliőről, a dualizmus bohém eleganciájáról, a tükörfényesre polírozott kávéházi asztalokról, a cinkelt kártyalapokról, a hajnali lassúdad fiákereken bóbiskoló firkászokról, a mindentudó pincérekről, a lágyszívű kasszírnőkről, a lepedőnyi újságokról, a fülledt szalonokról és a hirtelen a semmiből kinövő nagyváros fényeiről szóltak, hanem a magyar ugarról, amely fölött ott görnyedeztek évtizedeken át, jószerivel egész életükben többek között az én nagy- és dédszüleim is, meg az ő felmenőik, ki tudja, meddig visszamenően — míg a szem ellát, vagyis amíg a családi emlékezet kitart.

Jut eszembe: a korszak fiataloknak szánt, népszerű történelmi könyvsorozatának a dualizmus korát megidéző darabja éppenséggel egy Ady-kötet címét kapta meg: Vér és arany.

Valahogy így testesítette meg Ady az én kiskamaszi világomban az elérhetetlent, azt, ami után vágyakozik az ember, ám legföljebb messziről csodálhatja, miközben neki a rögszagú valóság marad.

Szerkesztővita:NCurse

Az infláció gyorsulásával párhuzamosan, mintegy annak lakmuszaként jöttek a még nagyobb címletű bankjegyek, és a szakirodalomban lilának leírt bankjegyről kiderült, hogy nem is ér olyan sokat. A rendszer, amely megpróbálta Adyt évtizedekkel a halála után a proletárforradalom és a proletárdiktatúra mellé állítani, recsegve-ropogva összedőlt, és romjai alól végre elősejleni látszott az a világ, amelyben Ady valójában élt, és amelyről hosszú időn keresztül csak eltorzítva, dühvel és megvetéssel lehetett beszélni.

Én is fölnőttem valamelyest — már amennyire fölnőhet az ember—, és egyre határozottabban gondoltam, azazhogy inkább hittem, hogy kezdem érteni a költőt, a verseket, a héjanászt, a föl-földobott követ, a muszáj Herkuleseket, az éjszakai kocsiutat és megannyi mást.

Középiskolás koromhoz kötődik egy másik furcsa Ady-élményem, mikor is az egyik irodalomórán fölállt egy különben csöndes leány, akinek szavát általában ritkán lehetett hallani, és egyszer csak minden kérdés nélkül közölte, hogy ő bizony nem szereti Adyt.

• Te is egy évvel öregebb lettél, és most még boldogan lehet ezt megünnepelni.
• Szemölcsök és jeleik
• Macalah filum aschelminthes

Valahol azt olvastam, hogy talán Babits is ettől tartott, és ezért nem kezdett végül viszonyt a megözvegyült Csinszkával.