Intraductalis papilloma történetek

Hozzászólások 3 Kissé fura érzés így, kb fél év kihagyás után tollat, azaz billentyűzetet ragadni. Hiányzott bizony az írás, de ahogy a fb oldalon is említettem, krónikus időhiányban szenvedtem. A vizsgálatokról és az ezzel együtt járó huza-vonáról élesben nem szerettem volna írni, inkább csak most, hogy túl vagyok a műtéten.

Azt még nem mondhatom, hogy túl vagyok az egészen, hiszen szövettani eredmény még nincs.

Soma Mamagésa büszkén hirdeti, hogy nem oltatta be lányát

A történet ugyan is valahogy úgy kezdődött, hogy egy ismerősömmel beszélgettünk a szoptatásról. Részemről ez nem volt kifejezetten hosszú időszak, de annyi igen, hogy hozzá tudtam szólni a témához. Ő említette, hogy X évvel a szoptatás után is van még pár csepp tej.

Ezen aztán jól elcsodálkoztam, és annyiban is hagytam a dolgot. A kíváncsiságom aztán nem hagyott nyugodni, lecsekkoltam, hogy nálam hogy áll ez a történet.

Panaszt nem okozott, így különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Időnként újra ellenőriztem, hogy mi a helyzet, de sokáig nem történt semmi változás. Továbbra sem fájt, az ég világon semmi nyirokrák lelki okai nem okozott, de nyugtalanító volt.

Intraductalis papilloma történetek nap alatt sem tapasztaltam semmi változást. Én pedig nyilván szerettem volna ebből kiindulni. Sajnos azonban hiába vártam egy ciklust.

Sőt, kettőt is. A szín maradt továbbra is. Így hát bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz.

A jóindulatú emlődaganatok

Megvizsgált, és megírt pár beutalót. Első sorban egy labort, hogy a hormonszintet csekkoljuk. Előző évben voltam koponya MR-en, úgyhogy azt most kihagyhattam, mentem a laborba. Ezzel párhuzamosan kértem időpontot mammográfiára is, mert meg kellett nézni, hogy esetleg van-e valamiféle eltérés. A labor negatív, a mammográfia szintén negatívnak bizonyult. Ennek ellenére visszahívtak telefonon, egy szót sem mondva a miértekről a mammográfiára. Ekkor már javában pánikoltam, a legkülönbözőbb forgatókönyvek játszódtak le intraductalis papilloma történetek fejemben.

A mammográfián készült még egy ultrahang, ami szintén negatívnak bizonyult, és kenetvétel az emlőváladékból. Az ultrahangot végző orvos megnyugtatott, hogy semmit nem lát az ultrahangon sem, de a protokoll szerint kenetet is kell venni.

Hát legyen. Megnyugodtam, mert az ultrahangos orvos látott már pár ilyet, hittem neki, hogy ez bizonyára semmi gázosat nem jelent.

Intraductalis papilloma, egy jóindulatú emlődaganat

Pár hétnyi várakozás után ismét telefon, hogy vissza kell mennem az eredményért. Várakozás közben érkezett a rendelőbe egy másik orvos is, és elkezdték behívni az embereket.

Nem tudom elmondani, hogy milyen rettegés lett úrrá rajtam, amikor láttam a pácienseket egymás után sírva kijönni a rendelőből. Aztán sorra kerültem. És valóban.

Intraductalis papilloma? Tejcsatorna tágulat?

A másik orvos egy sebész volt, aki közölte, hogy az eredményem C3, és további vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy mivel van dolgunk.

A további vizsgálat egy emlő MRI vizsgálatot jelentett, amire majd egy másik alkalommal ad beutalót.

Ezen a ponton — ha nem lettem volna a döbbenettől teljesen lefagyva — elküldtem volna a halál farkára melegebb éghajlatra, hogy anyukájával szórakozzon.

Most itt vagyok, mi az oka annak, hogy MOST nem tud beutalót adni. Gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag írástudatlan, legközelebb majd a következő rendelési napon tér vissza az írás-olvasás képessége. Tudom-tudom, nyilván nem olyan egyszerű ez a dolog, némileg felpaprikázódtam azon, hogy egy másik alkalommal majd újra megjárhatom ezt a kört, várhatok másfél órát, amire egy másfélsoros beutalót a kezembe nyomnak.

És persze így is lett. A beutaló megírása közben vált világossá számomra — egy félmondatból - hogy itt nem kérdés, hogy lesz-e műtét, a kérdés csak annyi, hogy pontosan mi az, amit el kell távolítani.

Melyek a leggyakoribb jóindulatú emlőelváltozások, emlődaganatok?

Itt újult erővel tört rám a félelem. Szerencsére közben felvettem a kapcsolatot az MRI-t végző intézménnyel, és — várakozásaimmal ellentétben nem 3 hónap múlva, hanem — 10 nap múlva mehettem is. Unott arcok és bunkó hozzáállás. Az emlő MR egy jó 40 perces vizsgálat.

Többször voltam MR-en, soha nem volt semmi gondom. Se pánik, se bezártság érzet, semmi.

De ez a 40 perc kínszenvedés volt. Nem, nem fájt, de a 40 percen keresztül történő zakatolástól azt hittem, bekattanok. A modern kommunikáció idejében sajnos sem az e-mailen, sem interneten, sem más módon nem elérhető a vizsgálati eredmény, így nem maradt más hátra, 1 hét múlva személyesen autóztam ismét km-t az eredményemért.

Abban biztos voltam, hogy a mammográfián megismert orvos keze alá nem fekszem. Nem volt szimpatikus sem a személye, sem a hozzáállása. Így viszont nem bizonyult egyszerű feladatnak jó orvost találni.

Évente nő és mintegy ugyanennyi férfi haláláért felelnek a Humán Papillomavírus HPV okozta megbetegedések Magyarországon. A fertőzés védőoltással és rendszeres szűrővizsgálatokkal megelőzhető.

Szerencsére sem a családban, sem a szűkebb ismeretségi körömben nem volt szükség még se jó, se rossz sebészre. Ennek az adott szituációban csak félig örültem. Aztán kaptam 2 tippet fordított papilloma hólyag patológia, és mindkét orvost meg is intraductalis papilloma történetek.

Az egyikük egy nagynevű szemölcsök gyulladtak sebész doktor, aki elmondás alapján nagyon szimpatikus volt.

Mivel onkológus is, gondoltam egyből jó kezekben is vagyok, ha van valami további teendő, azon kívül kifejezetten mellkas sebész, ami szintén nem megvetendő. Az öröm egészen addig tartott, amíg be nem kerültem hozzá az állami kórház tb-finanszírozott rendelésére.

Ott kb. És a varázs ebben a pillanatban tört meg. És ha egyetlen leletembe belepillantott volna, akkor bizonyára nem lett volna kérdés.